Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Molnár V. József – Hétboldogasszony

2014.07.13
 
 
 
 
 
 

 
 
Molnár V. József – Hétboldogasszony
 
(Főnix Könyvek 29., 2001)


Idézet a Szerzőtől: „Boldogasszonyt a boldogasszonyság küszöbözi, amely kezdettő való, és nem más, mint a Teremtő fényességének örök szomjúhozása; a Mindenekben létezik, amióta világ a világ, s ameddig Isten akaratából az marad. 
A boldogasszonyság magába foglalja a megkapott fény őrzését, s annak visszaadását; ő az óhajtó, föntre nyílt kupa, ő a kapu, a kapott fény, a kép óvója, kupája és kapuja életnek s halálnak, de a valósulás szentséges edénye is.
Az esztendő körének számos Boldogasszonya is (Földtiltó-, Gyertyaszentelő-, Gyümölcsoltó-, Sarlós-, Nagy-, Kis- és Olvasós Boldogasszony – népünk hétnek mondja …bár számon tartott ünnepe ennél több) az egyetlen asszonyerő, amely a változások, átváltozások rendjében is, miképpen a születésnél, szükségszerűen mindig más-más „erényét” mutatja meg.

A hetes szám miatt fölvetődik – egyebek között – az a gondolat, hogy a Boldogasszony ünnepeknek – amelyben a Teremtő-adta egyetlen asszonyerő más-más tulajdonsága valósul – közük van e a bolygókhoz, a hétbolygó rendszerhez, illetve e bolygóknak otthont adó csillagképekhez, azok bennünket meghatározó, szabályozó szerepéhez, s ha igen, milyen természetű és miféleképpen valósul meg e kapcsolat?!”